Közlekedés = szabadság, télen is

2026. január 08.

Szakmai vezetőnk, Joszt László ritkán ragad tollat, de a napokban úgy érezte, hogy van miről írnia:

"Zsuzsától, a mozgástréneremtől tanultam meg hosszú fehérbottal közlekedni 2000-ben. Volt szerencsém a hóban közlekedéssel is megismerkedni, majd gyakorolni is. Akkoriban egy 5 részes cseh botot kaptam, ami egymásba illeszkedő fém elemekből áll.

A bevezetés azért fontos most, hogy értsétek miért van rám viharos hatással most a napokban tapasztalható közlekedési viszonyok összessége.

A hóban való közlekedést több irányból fogom megközelíteni, ami mára letisztult bennem.

 Az elmúlt 25,5 évben több alkalommal volt a tél során „elő véve a hópaplan”. Az elmúlt években az nem volt jellemző, ami ma reggelre például különös élményt okozott, hogy néhol térdig ért az érintetlen hótakaró. Nem az időjárási változásokkal szeretnék foglalkozni, senki ne rémüljön meg! 

Arról van tehát szó, hogy a napokban nehezen, vagy sok helyen eltakarítatlan hó a járdákon, útszéleken, vagy a bokáig érő latyak az átkelő helyeknél eleinte bosszúsággal és méltatlankodással telt nekem is.

Ahogy változott és egyre nehezebb közlekedési viszonyok alakultak az utakon, úgy igyekeztem tudatosan reagálni a helyzetre is. Hétfőn a megszokott cseh, 5 részes üvegszálas bottal, kedden már a 6 részes Ambutech bottal közlekedtem és szerda reggel elővettem a fix, üvegszálas Golf botomat is.

Miért is? Nos a könnyebb botot súlyosabbra váltottam, mert a vastagabb, hórétegekben, vagy a sűrűbb latyakban is a könnyű bot folyton kevésnek bizonyult a kiszabadításnál, míg a nehezebb bot szinte takarította előttem az utat. Mára azonban az egyik legstrapabíróbb, fix és rendkívül rugalmas botra szavaztam már, mert pl. könnyebb a súlya, de az alap bottechnikáknál sem kellett aggódnom, hogy valamibe a hó alatt beszorul és kihúzásnál az illeszkedéseknél elvállnak az illesztékek, nem beszélve a szúrásoknál.

Ja és fix üvegszálas botom még sosem tört el, ha más járókelők bokája közé keveredett a bot és még a flexibilitása okán talán nem is balesetveszélyes másokra nézve, akik kevésbé körültekintően közlekednek.

 Mit jelent ma számomra fehérbottal közlekedni a hótakaróban?

Nem mehetek el amellett, amire utaltam korábban, hogy én magam is bosszankodtam sokat az újabb megpróbáltatások miatt. De aludtam rá egyet-kettőt és kicsit másképpen is figyeltem ezekre az érzéseimre és gondolataimra és önkéntelenül elemezni kezdtem.

Talán az elmúlt években, hogy nem voltam hóban való közlekedésre kényszerítve eltunyultam és más rutinjaim fejlődtek ki/tovább.
Tehát most a komfortzónámon kívül kerültem? Igen. 
Belegondolva a botok váltása volt az első, nem tudatos lépés, ami a fizikai akadályozottságra válaszreakcióm lehetett.

A hóréteg alatt teljes bizonytalanságot okoz megtalálni a járda úttest felőli szegélyét, de a félrehányt hó, amit feltornyozhatnak a kerítések és a házak falának tövében szintén elrejthetik a támpontokat. Nem várt meglepetés az is, ha a járdaszegélyről átkelésnél le akarunk lépni és azt érzékeljük, hogy már az úttesten a keresztforgalom vájta gépkocsik nyomvonalában tapicskolunk, mert már az úttesten vagyunk és a taktilis jelzéseket a letaposott, keményebb hóréteg elrejtette és sem bottal, sem talppal nem érzékeljük. Utóbbit tovább súlyosbíthatja, hogyha még vastagabb bakancsot, esetleg a hideg ellen dupla zoknival vágtunk neki a kalandnak. 

 Mit tegyünk tehát, ha leszakad a hó? Maradjunk otthon?

Isten ments! Munkába menni, vagy a gyerekekkel az iskolába nem opcionális és az otthon gubbasztás miatt lemaradhatok olyasmikről is, mint a hóhullás élménye, vagy a hó ropogása a talpam alatt. Ráadásul van a havazásnak is egy olyan tisztító hatása, hogy a város bár zajosabb lesz, de a levegője tisztább.

Mit tapasztaltam magamon a 3. napon?

 Nincs rohanás. Korábban indulok, időben rátervezek.
 Lassabban lépek de biztosabban. Ha kapkodok, elesek és csak elmegy az idő a felkeléssel!
 Tudatosabban figyelem a tömegközlekedési menetrendeket és az utakon való időbeni csúszásokat, tehát tényleg korábban indulok. 
 Nincs rohanás, én is nyugisabb vagyok, így az ideges utazó közönségből kitűnök.
 Precízebb vagyok, magabiztos kívülről is.​​​​​​​
 Előrelátóbb? Nos, visszakerült a hátizsákba egy tartalék bot is! 

Mindezt összegezve tehát bosszúság, ösztönös reakciók és újra értelmezést követően máris pozitívabb az összkép és a saját működésem is!

Közlekedni biztonságosan és önállóan = Szabadság "